11 jan Milyen LNB-t válasszak?
Minden műholdas tévé, vagy rádióműsor vételére alkalmas rendszer tartalmaz egy LNB-t, amit LNC-nek is neveznek. Az elnevezés az angol “Low-Noise-Block-Converter” rövidítéséből adódik, mindkét rövidítés helyes. De tulajdonképpen hogyan is működik ez az egység?
Lényegében egy frekvencia átalakítóról (konverterről) van szó, amelynek a jó működés érdekében alacsony zajúnak (low-noise) kell lennie. Miért kell konvertálni? A műholdak a jeleket 10,7 és 12,75 GHz-es tartományban sugározzák. Ezt egy koax kábelre közvetlenül betáplálni nem célszerű, hiszen a koax kábelek egyik sajátossága, hogy csillapítják a jelet és ebben a tartományban ez óriási mértékű. A leggyakrabban használt RG6 koaxiális kábelek 300 MHz-en 12 dB-t csillapítanak 100 méteren, 1 Ghz-en már 22dB-t és ez exponenciálisan növekszik, így 10-12 GHz-en, ugyanazon kábel keresztmetszetet használva pár méteres szakaszon elfogyna a jel, tehát a csillapítás miatt kezelhető mértékűre kell konvertálni.
A frekvenciatartomány átalakítása fix 9,75 GHz és 10,6 GHz-es frekvenciára hangolt oszcillátorok (rezgőkörök) segítségével történik, így az LNB kimenetén 950-2150 MHz-es tartományba eső jeleket kapunk.
11.700 MHz, ez az a frekvencia, ami alatt a 9.750 MHz-es oszcillátor konvertál, 11.700 MHz feletti frekvenciákat pedig a 10.600 MHz-es oszcillátor. Így az LNB-nek sosem lehet ugyanaz a kimeneti állapota e fölötti, illetve ez alatti frekvenciák használata során. Ez tehát két állapot, amit a beltéri egységünk váltogat egy 22KHz-es jellel, amit a koax kábelen küld a fejnek. Mivel a műholdak Verikálisan és Horizontálisan is sugároznak, így ez újbóli két állapotot jelent, így lesz 4 különböző frekvenciamenetünk, amit szintén a beltéri egység vezérel. A polarizációt 13 és 18 Voltos feszültséggel kapcsolja, ez a 4 állapot lehetséges:
13Volt: Alsó sáv Vertikális polár
18Volt: Alsó sáv Horizontális polár
13Volt+22KHz: Felső sáv Vertikális polár
18Volt+22KHz: Felső sáv Horizontális polár
Itt el is dől egy fontos kérdés, hogy miért kell minden műholdvevőnek külön kábel az antennától. Mert egy kábelen nem adhatunk ki egyszerre 13 és 18 Voltot, ha megtennénk, az erősebb kutya elvén az a beltéri kapna csak megfelelő jelet, amelyik nagyobbat vezérelt. A fentebb leírt állapotok az egy kimenetű univerzális LNB-re vonatkoznak.
Az LNB-k gyártói termékeiket egyre gyakrabban különösen alacsony zajszintekkel reklámozzák. Ezzel a vásárlót abban a hitben ringatják, hogy optimális minőséghez és a lehető legjobb vételhez jut. A „HDTV-képes”, „0,1 dB zajszínt stb.” címszavak erős csúsztatásnak tekinthetőek. Ezt tegyük tisztába. Minden univerzális LNB alkalmas a nagyfelbontású tv-adások vételére, az LNB nem tudja, hogy az adott frekvencia éppen SD vagy HD tartalmat visz. Minden elektronikus kapcsolási elem növeli a zajszintet. A frekvencia bonyolult átalakításához különleges, térvezérlésű tranzisztorokat használnak. 12 GHz-es frekvenciánál még a legkorszerűbb tranzisztorok zaja is 0,34 és 0,45 dB között van. Tehát önmagukban is a „reklámozott” 0,1 dB feletti zajt termelnek. Ráadásul tömeggyártásnál az LNB-kbe beépített kapcsolási elemek minőségének meglehetős szórása van. Egy komplett LNB esetében a zajszint reális értéke kereken 0,7 dB, de a több kimenettel rendelkező LNB-k például többlépcsős erősítéssel, és így nagyobb zajszinttel rendelkeznek. Összességében az LNB-k átlagos valódi zajszintje 0,9 dB és 1,5 dB között mozoghat. Éppen a zajtényező megadásánál lehet bűvészkedni, mert ez az érték nem állandó a teljes hasznos frekvenciatartományban. Komoly LNB gyártók műszaki adataikban gyakran a “legrosszabb” értéket tüntetik fel, hogy specifikációjuk minden körülmények között igaz legyen, míg más gyártók, a mérés során tapasztalt és esetleg egyetlen frekvenciára érvényes legjobb eredményüket úgy tüntetik fel, mintha az egész LNB-re tipikus lenne. További jellemző adat az LNB frekvenciamenete, mert az erősítés nem minden LNB-nél egyenletes a teljes frekvenciatartományban, ami természetesen hatással van az átvitel minőségére. Megrögzött HiFi rajongók sztereo, vagy házi mozi berendezésük erősítőjének értékelésénél találkozhatnak a frekvenciamenet jelentőségével. Az LNB-nél a helyzet hasonló. A jó zajtényező semmit sem ér, ha a frekvenciamenet nem megközelítően egyenes. Ezen kívül nagyon fontos a jó LNB számára, hogy a horizontális és vertikális vétel között nagy elválasztás legyen.
Egy rosszul beállított antenna következményeit a legkisebb zajtényezőjű LNB sem tudja kiegyenlíteni. Nem megfelelő vételi eredmények esetén célszerű az LNB-t másik típusúra cserélni, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy nem minden LNB működik „optimálisan” minden tükörrel. A jó minőségű, márkás LNB-kért még mindig fizetnünk kell, és az LNB minőségét nem egyedül a zajtényező határozza meg. Még akkor sem, ha sokszor ezt akarják elhitetni velünk.
Kicsit költségesebb az LNB-ben levő technika, ha több résztvevős rendszert kívánunk hozzá csatlakoztatni. A multikapcsolós elosztó berendezésekhez készített klasszikus LNB még mindig az Universal Quattro LNB, amelynél a négy vételi szintet, világosan négy csatlakozóra elválasztva, külön-külön vezetik ki. Ami az egy résztvevős LNB-ben megtalálható elektronika megvan a 4 sáv eléréséhez, az a Quattro LNB-ben nincs meg, ezt a rendszert építik be egy úgynevezett multikapcsolóba, mely további osztás és erősítés után akár 32 résztvevő is használhat és mindegyiknek egyidőben rendelkezésre áll a teljes spektrum. Gyakorlatilag itt a műholdvevő azt „hiszi” hogy egy normál egy résztvevős LNB-ről üzemel.
Léteznek olyan LNB-k, melyeket közvetlenül több résztvevő csatlakozására szántak, ilyen a Twin, Quattro-Switch vagy más néven Quad-LNB, illetve létezik Octo kivitelben is. Ezek az LNB-k már komolyabb elektronikával rendelkeznek, nevükből adódóan 2, 4, 8 kimenet található rajtuk, mindegyik kimenet a fent említett vezérlőjelekkel kapcsolható és függetlenül egymástól bármilyen sáv elérhető egy időben. Hátrányuk, hogy az LNB-n belüli osztásból kifolyólag kisebb kimenő erősítéssel rendelkeznek.